-EU-fricska-

gondolatreptetés, Rui Tavaresnek,…(Tovarisnak) aki portugál zöldpárti EP képviselő, aki a Lisszaboni Szerződés 7. cikkelyét – atombombaként - ránk akarja vetni, aki alelnöke annak a pedofil Daniel Chon Benditnek aki Magyarország egyik legnagyobb ellensége, és aki társelnöke az európai zöldeknek. Rui Tavares egyébként alelnöke a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottságnak Brüsszelben. Rui Tavares,…Tovaris- nagyon jól ismeri hazánkat, pontosan tudja, hogy ami a jelentésben van az egyszerűen hazugság.  Nem zavarja, mert mire a jelentésből elfogadott határozat születik, addigra már teljesen mást fog jelenteni, viszont addig nagyon jól lehet vele manipulálni.

- most egy kis kitérő-

 Noha élharcosa voltam annak idején az Unióval való csatlakozásért kiálló szavazóknak, s még korábban, a nyolcvanas évek végén, hangadója a „nyugathoz csatlakozás” mozgalomnak, s mind máig,- a dolgok mögötti tartalmat is értve,- értékelője, ha nem is imádója vagyok a nyugati kultúrának, és gazdaságpolitikának. Korábbi szocialista korszakot is beszámítva, majd megismerve a nyugati életformát, a nyugati gazdasági mechanizmust, több évtizedes tapasztalatom van az összehasonlításra. Humán és szociális oldalról vizsgálva a dolgot számomra meglepetést hozott az a felismerés, ami a jól felépített védő és kiszolgáló rendszert illeti a nyugati államok részéről. Saját honi körülményeink köszönő viszonyban sem voltak azzal, amit mi keletiek, ha tetszik magyarok évtizedekig csak vad kapitalizmusnak hívtunk. Borzasztó nagy tévedés volt ez, hiszen ami akkor, és 1990-ig létezett azt kapitalistának, mi részünkről szocialistának neveztük. Mindkettőnek sok-sok jó, s inkább kisebb mértékben volt rossz oldala. Mára jutottunk el oda, hogy számos kapitalista országból, vadkapitalizmusra utaló vészjelek kezdenek előszivárogni, míg nálunk a fejlődés soron következő szakasza helyett, azaz a modern szocialista, vagy úgy is fogalmazhatjuk, hogy egy enyhébb kapitalista berendezkedés helyett húsz éven át tehetetlenül sodródtunk a visszarendeződés irányába.

Az Unió - nyugati kötődésű és múltú népei,- társadalmi szinten jól reagáltak és reagálnak, ha saját elemi érdekükben kell lépéseket tenni akár magával az Unióval szemben, vagy akár a népük által politikai hatalmat kapott vezetőkkel szemben. Azt lehet teljesen világosan látni, hogy ebben nagyon is egységesek. A társadalom és a politika között még nem alakult ki átköthetetlen szakadék, amíg nálunk, s főleg a keleti, korábban szocialista berendezkedésű ám az  unióhoz csatlakozott országoknál ez a hídépítés, valójában a hídépíthetőség’,… ez az átjárhatóság már nem létezik. S fokozva a negatív hatást, mi magunk a társadalom rátettünk még egy lapáttal! Rátettünk, mert nem elégedtünk meg a kettősség, s pár, általam most külön nem tárgyalt társadalmi hármas-négyes tagozódásról, ellentétekről, szétszakítottuk a társadalmunkat.

Nálunk nincs közös társadalmi háttér, nincs közös fellépés, mert nem létezik semmiben és sehol egység. Olyan mély, és annyira kiélezett a helyzet, hogy remény sincs a kilábalásra, a kijózanodásra.

A politika teszi a dolgát, jól, rosszul, mint mindenütt. De!,… amíg tőlünk nyugatra a társadalmi értékek a társadalom védekező mechanizmusa miatt szinte érinthetetlenek, addig nálunk ez a folyamat végzetesen elszomorító. Nincs a jóért, a szebbért összefogó kezek halmaza, csak negatív előjelű, elszigetelt, és egyáltalán nem ritka összefonódások vannak. Ország rontásban és gyűlölködésben elsők vagyunk Európában, mégpedig olyan szinten, amit az egykori Cillei Ulrik is megirigyelhetne.

No és itt van a butaság! Mi Magyarok rendkívül buták és ostoba nemzet vagyunk! Asszisztenciában, árulkodásban, irigykedésben, dicsekvésben, mások lenézésében élen járunk. Élen járunk ahelyett, hogy az oly sűrű nézés helyett, néha látnánk is.

- vissza a kifogásolt magyar demokráciához-

- mit is kér tőlünk számon ez a vadparaszt? - nos, a-„Koppenhágai dilemma” feloldása, megoldása érdekében - lerohanva Magyarországot- a  következőket:

- az alkotmány az alaptörvény (magyar alkotmány, amihez senkinek semmi köze?) tekintetében az alkotmányellenes rendeletek eltörlését,

- a többség és az ellenzék közötti érdemleges vita visszaállítását,

- az alkotmánybíróság előjogainak, ítélkezési és elsőbbségének helyreállítását,

- a bírák elmozdíthatatlanságát, hivatali idejük biztosítását,(akár kétszáz éves korig is)

- a pluralizmus, a véleményszabadság védelmét, biztosítását,

- a kisebbségekhez tartozók jogainak védelmét,

zárásként csak egyetlen kérdés

Ki garantálja, és ki védi meg a többséget a kisebbség jog és törvénysértéseitől, hiszen ettől jajgat az egész ország?