Hazánkban Húsvét után a hetedik hét vasárnapján, a szentlélek kiáradásának emléklét ünnepli a keresztény ember, az Ószövetségi zsidó ünnepet, a Sávautot, az új kenyér ünnepét pedig a zsidó ember. Ebben az időben ünnepeljük a tavasz érkezését, a megújulást is egyben, összekötve sok-sok népszokás felelevenítésével, megtartásával. Az ünnepvárás varázsa, amely mindmáig eltöltötte az embereket, arra késztetve őket, hogy virágokkal, tavaszi zöldekkel, szívet-lelket melengető új reményekkel és az azokat támogató mindenféle játékossággal, de legfőbbképpen és mindenek előtt közösen hajtsanak fejet egy szokásnak. Közös célok vállalásával deklarálják emberségüket, mások iránti tiszteletüket. Mert ha nem is mindig és mindenhol, kevés kivételtől eltekintve, nagyrészt, és általánosságban ez volt napjainkig a normális, ez volt a szokás. A két világégést megelőzően ütötte fel fejét a toleranciahiányos, másokat elfogadni nem akaró, és egyre nagyobb teret nyerő kirekesztő viselkedési norma. Szándékosan nem antiszemita jelenségről írok, mert írásom most nem erről szól, bár több vonatkozásban átfedés van a két dolog között. Antiszemitizmus már a bibliai időkben is tetten érhető volt, s elvezetett egészen a francia forradalom idejére Wilhelm Marr újságíró gyalázkodó féltudományos zsidó kirohanásáig, vagy a faji elmélet jeles úttörőjéig Houston Chamberlainig, aztán napjainkig. Én mégis a kirekesztésről írok. Sajnos mára odajutottunk, hogy ezeket az ünnepeket, szintén a szokás jogán lenézzük, degradáljuk, ahol lehet lekicsinyítjük, más esetekben megalázzuk. Szokás lett, divat.

Összefüggést próbálok találni a két véglet bekövetkezése között, és lám nem nehéz választ találni. A politika! A politika, a hatalom utáni mérhetetlen vágy az oka mindennek, mondhatnánk egyszerűen, de sajnos sokkal árnyaltabb a kép. Rá kellet jönnöm töprengésem közben, hogy maga az egyszemélyi ember semmivel sem ártatlanabb, érintetlenebb a közösség, vagy az őket képviselő a politikusoknál. Az egyszemélyi ember, az egyén felelős elsősorban mindenért, ami körülötte, ami érte, vagy ellene történik. Ha az egyén odafigyelne akár csak egy kicsit is arra, hogy mi, s kinek az okán hangzik el, illetve kinek az érdekében, vagy érdeke ellen, máris közelebb kerülnénk a keresztényi Szentlélek kiáradásának fogalmához, vagy akár a Sávauthoz is. Mert mi is történt a Szentlélek kiáradásának napján, vagy mi történt akkor, amikor az Úr elrendelte a zsidóknak a három fő ünnepet?

Elszakadva most a vallási, bibliai magyarázattól, lefordítva hétköznapi szavakra az elrendeltetést, az történt, hogy a próféták, a szószólók, szóvivők fejében világosság gyúlt. Világossá vált számukra a hogyan, és milyen törvények alapján éljünk kérdése. Válaszokat kaptak, bizonyosságot, követhető és hosszútávra tervezhető életforma modelleket mutattak az embereknek. Ez a megvilágosodás, ez a lelki, eszmei, tudati kiáradás nagyon sokáig volt nagyon sok népnek etalon, követhető és vállalható életforma. Voltak emellett persze háborúk, voltak rossz emberek,rossz, ideig-óráig rosszul működő diktatúrák és demokráciák, ám ezek a többséghez képest mindig csak elenyésző módon. Aztán Houston Chamberlain és több más európai politikus, vagy közéleti személyiség eszméin az 1900-as évek elején kezdődött, és Buchenwald, vagy Auschwitz lágererdejéhez, a táborok gázkamráihoz, az emberek, egy emberi faj kiirtásának vágyához vezetett. De így történt ez egy másik konstellációban is, egy másik sátáni despota birodalmában, Sztálin Szovjetuniójában. Emberek milliói pusztultak el származásuk, vagy vallásuk, eszmei kiállásuk miatt.

Nem tanultunk! Mára a multikulturális világmodell egészségtelen erőltetésének okán, ezek az eddig szórványosan előforduló problémák rövidebb történelmi pihenő után újra erőre kaptak . Houston Chamberlain eszméi, Sztálin alappolitikájának, Európa értelmezésének újjáéledését éljük. Európa, sőt Amerika tapsol Daniel Cohn-Bendit Francia Európai Uniós parlamenti képviselő keresztény ellenes kirohanásán, miközben mindenki tudja, hogy korábban gyermeknevelőként pedofil módon viselkedett a rábízott gyermekekkel. Ugyanígy pedofil módon viselkedtek a katolikus egyházak felkent papjai, püspökei is világszerte. Azon sem lepődünk meg már nagyon, ha az iskolában gyerek ver tanárt. Vagy ha a szülő a gyermeke „érdekében agyba-főbe veri az iskolai pedagógust. Ki csodálkozik manapság a közmédiák elkurvulásán? Prostituálódtak az újságírók, a média vezetői éppúgy, mint a gazdaság szereplő mind! Pornográf, élvhajszáz módon lett elfogadott a korrupció, a testiség felmagasztalása. Ismét teret nyert a nyílt erőszak. Összefüggést látok Chon-Bendit verbális erőszakossága és Nyírő József földi maradványait újratemetők között, mint Daniel Péter, Gyurcsány Ferenc díszbohóca között. Párhuzamot látok abban, ahogy a magyar parlamentben elfogadottá vált a tények semmibevétele, úgy válik és vált ténnyé az, hogy ilyen díszbohócok szobrokat öntsenek le festékkel, mások más módon gyalázzanak meg síremlékeket.Moldova György Kádár Jánost Szentistváni magaslatokba emelve avatja annak kőszobrát, amíg máshol Gárdák, erőszervezetek alakulnak. Nyíltan kirabolják állami felügyelet mellett az embereket. Végrehajtók gyötrik az embereket. Szolgáltatók viselkednek és rendelkeznek sorsunkkal Néróként, és égetik fel maradék reményeinket is. De a politika és Európa hallgat.

Nyakunkon egy újabb világégés lehetősége, de Európa hallgat, sőt megreguláz. Vígan köpköd a zsidógyűlölő, a Horthyt dicsőítő, majd az őt gyalázó, s Európa, a politika hallgat! Görögországban már égnek a fájdalom, a romlás, a végkifejlet lángjai, de Európa nem tüzet olt, hanem szít! Félek Pünkösd okán Erdélyben holnap nem a kegyelet, a gyász lángjai fognak égni, míg attól is félek, hogy a Csíksomlyói búcsú és a Jeruzsálemi, valamint szerte Európában a pünkösdi ünnepek okán atrocitások lesznek és felizzanak a gyűlölet zsarátnokai. Daniel Cohn Benditnek, az Európai Unió szankcionáriusainak, Daniel Péternek, a Jobbiknak, a Magyar Gárdának, Houston Chamberlain követőinek üzenem, igazuk, rész igazuk lehet, ám valamennyiüket figyelmeztetem, ne játsszanak a tűzzel, mert megégnek! Gondolatim befejezendő, reménykedve arra kérem embertársaim, hogy Pünkösd okán, a Szentlélek kiáradásának emléknapján szakítsanak a hagyománnyal és ne várjanak az apostolok, felkent papok útmutatásaira, vegyék kézbe életüket és állítsák meg a gyűlölet terjedését. Az Úr is így szólt: ” Ábib hónap megszabott napján üres kézzel ne jelenj meg előttem!” Nos, én is ezt kérem! Ne jelenjetek meg üres kézzel: hozzátok magatokkal és vessétek el a megértés, a tolerancia magvait.

 Hellseher