Azt gondolná az ember, mi sem egyszerűbb ennél, s máris megválaszolható a kérdés, de ha jobban belegondolunk nem is olyan könnyű párhuzamot találnunk. Normális esetben az ember nem lévén történész, nem foglakozna azzal, hogy együtt említse a fent nevezetteket. Ám a mai helyzetben, napjainkban ritkán jelenthető ki, hogy normális a helyzet.  Sajnos úgy néz ki, egyelőre menthetetlenül túl van politizálva a társadalom, és így is marad egy darabig. Másokkal szemben én sokáig hittem abban, hogy ez csak átmeneti dolog, azonban mára be kellett látnom, hogy tévedtem. Tényként kezelhetjük, hogy társadalmunk képtelen felülkerekedni kicsinyes személyi érdekein, képtelen egységben létezni.  Az ősidők óta időnként felbukkanó mentálhigiénés, s csak kizárólag magyarokat megfertőző betegség újra erőre kapott, újra fertőz.  Nos, mielőtt kitérnék az alcímbeli kérdésre, szeretném leszögezni: én személy szerint - hála a teremtőnek -  immunis vagyok erre a betegségre. Hogy egyértelmű legyen, nevezzük nevén a betegséget: gyűlölet.

A kór nagyon-nagyon alattomos, hosszú ideig tünetmentes. Sajnos, és ezért nagyon veszélyes, a lappangási idő alatt olyan mértékben fertőződik meg az érintett, a kór olyan mélyen tokozódik be, hogy gyógyítására kevés az esély. Nem halálos kimenetelű minden esetben, de kiterjedt fertőzés esetén, pld, mint amilyen társadalmunkat jelenleg érte, igenis halálos!

Szóval, lehet a gyűlölet halálos? Igen lehet! A kór kilépett a lappangási időszakból és immár az összes kórtünetét mutatva rombol, káoszba taszít, s ha nem szorítjuk vissza, ölni is fog.

Gyűlölet: Olvasom az újságokban, -  a minap magam is írtam róla, -  szobrokat öntenek nyakon, pro és kontra. Tudományos értekezések folynak a legmagasabb szinten, fasiszta antiszemitizmusról, és kommunista antiszemitizmusról. Mindenki harsogja a magáét, oda sem figyelve a másikra, miközben teljes sebességgel terjed - immár a határainkon túl is -  a gyűlölet.

Nem fér a fejembe, kinek állhatott érdekében a szunnyadó parazsat felizzítani, kinek az érdeke ez az önpusztulásba vezető esztelenség. Korábban volt egy érzésem, - talán meggyőződésnek is nevezhetjük, - hogy mindez csupán a választási vereséget szenvedő baloldalnak lehetett az érdeke, ám mára tisztán látom,  ez nem igaz! A jelenlegi kormányzat és a jobboldali média szintén okolható a szunnyadó tűz fellobbantásáért, a kór terjedéséért!

Toleranciahiányos, gyűlölködő lett immár nemcsak sajtó, de a tudományos világ is.  A napokban olvastam, s meg is lepődtem azon, amit Komoróczy Géza történész professzor mondott a „ A Zsidók története Magyarországon című kétkötetes gigantikus munkájának bemutatóján. „ A honfoglalás előtt a magyar törzsek már találkozhattak zsidó kereskedőkkel. Ennél erősebb kapcsolatnak bizonyult a kazár birodalommal való érintkezés, amelynek nagyfejedelmi udvara zsidó hitre tért. A magyar törzsek a birodalom mellett vagy éppen annak keretei között éltek a 8-9 században, és volt olyan időszak, amikor a kazárok szövetségesei voltak. Márpedig könnyen elképzelhető, hogy nem csak a kazárok, hanem szövetségeseik vezetői is felvették a zsidó vallást. Ezért merem azt mondani- magamban egy kicsit nevetve azon a fricskán, amit ez a mélymagyar tudatnak jelent- hogyha valaki egyáltalán zsidó volt a honfoglaló magyarok között, akkor Árpád fejedelem biztosan.”

Aztán itt van a máig zavaros Károlyi korszak, amelynek megítélésében a jobboldal, a konzervatív oldal máig nem fogadja el, nem akarja megérteni Károlyi indítékait annak akkori politikájához. pedig Károlyi és kormányának szándéka a kisebbségi politika kialakítása terén példaértékű volt, - szándék szintjén, - máig nem ismétlődött meg. „Olyan széles körű autonómiát akart biztosítani a nemzetiségeknek, ahol például nemcsak saját nyelvükön folyik az elemi iskolai, hanem a középiskolai oktatás is. Ebben azok a nemzetiségek is részesülhettek, akik nem helyezkedtek el összefüggő területen, mint a németek. Az egységes tömböt alkotó kisebbség területén kantonhoz hasonló szerveződések (entitások) megalakítását tervezték. Ilyen volt a szlovákok számára a Slovenská krajina, a ruszinoknak a Ruszka krajina, a szlovéneknek a Szlovenszka krajina, valamint Róth Ottó próbálta a Bánáti Köztársaságot kialakítani délen, az etnikailag rendkívül vegyes Bánságban” Id. Wikipedia.

Horthy Miklóst a zsidótörvények aláírásáért, a vidéki zsidóság deportálásának engedélyezésért, valamint a németbarát kormányzásért támadják minden szinten. Érdemei nem számítanak, mint ahogy nem számít Károlyi Mihály érdeme sem, arról már nem is beszélve, hogy Árpád fejedelem zsidóvá való kikiáltása minden képzeletet felülmúl.

Csodálkozunk ezek után azon, hogy Nyírő Józsefet fasiszta íróként aposztrofálják, s magyar származású erdélyi vezetők hiúsítják meg székelyföldi újratemetését. Persze érdekes adalék, a zavaros közéletre jellemző, hogy az a katolikus egyház celebrál feloldozás nélkül misét vállvetve a történelmi egyházakkal, amely 1919-ben Nyírőt kiközösítette az egyházból.

Gyűlölet. Nézhetjük balról, vagy jobbról, ugyanaz a végeredmény. Káosz, zavar, majd zavargás, fájdalom, és újabb gyász. Kell ez nekünk? Szükségünk van arra, hogy papíron igazolja valaki, mi biztosan mentesek vagyunk, cigány, zsidó, vagy éppen szlovák, vagy román génektől. Mert a mai magyar parlamentben ül egy képviselő, aki efféle igazolást kért, és kapott egy Magyarországon bejegyzett, máig működő génkutató központtól. Ki kell-e mondani, szükség van-e arra, hogy tudósok, Czeizel Endrék kijelentsék: ez őrültség, tudománytalan, csak arra szolgálhat, hogy a rasszizmust áltudományosan igazolják. Márpedig kijelenthető, fajtiszta magyar nincs, hiszen a magyarság génállománya a legkevertebb Európában, már Árpádék népe is kevert volt, a történelem során itt  egy génkohó jött létre. A magyarokról végkép nem mondható el, hogy lenne egy jellegzetes genetikai spektrumuk – ami jó, mert minél kevertebb egy nép, annál nagyobb az életereje. Az más kérdés, hogy Czeizel szerint nem vagyunk erre méltók, mert önpusztító életet élünk.

Mi a baj velünk, hol és ki, kik rontották el? Van egyáltalán esélyünk a megbékélésre? Voltunk-e valaha is békességben? Ez a sorsunk? S mindazok, akik mindezt a sorsot, ezt a békétlenséget nem akarjuk elfogadni, keressünk magunknak új hazát? Vagy menjünk ölre, s vívjuk meg csatánkat vélt, vagy valós igazunkért?

Kérdések, amelyekre válaszok kellenének. De ki adja meg a válaszokat? Azt hiszem uniformizált válasz nincs ezért valószínűleg önmagunknak, önmagunkban kell megtalálni a válaszokat addig, amíg nem lesz késő!

Jobb és baloldal, haladók, konzervatívok, - mindnyájunknak voltak és vannak jeleseink, és voltak, de ne legyenek újra Szamuelyjeink, vagy Prónay Páljaink. 

Hellseher