,...már régóta várta, hogy közelebb érjen a menet, ekkor ahogy mellé értek teljes erejéből fejbe dobta Őt egy méretes kővel.A katonák röhögtek, ő pedig kielégülést,boldogságot érzett a megkínzott arc vérbe boruló látványától...

Íme itt vagyok...
kiterítve, holló vájta szemekkel,
halálomat ünneplő tömeggel,
apákkal, anyákkal,
sok-sok gyerekkel.

Megkínzott testemhez jöttek,
számolatlanul özönlöttek,
féktelenül szórták rám az átkot...
újra és újra leköptek a svihákok,
az embernek álcázott sátánok.

Látom,
látom magamat halva!
Látom, amint a miértet bevésik a fába,
látom testem, mint szegezik keresztfára
kik vigadni jöttek a Golgotára.

Nem akartam,
de üdvükért mégis meghaltam-
testem nekik adtam.
Engedd, hogy hajlékodba költözzek Uram!
         -
Íme itt vagyok,…
Itt fekszem! S felettem,
...tetemem felett áll az ember!
        -
S kilenc órakor kiáltám:
Elói, elói! lamma sabaktáni?
Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?