…milyen érdekes az élet és milyen aljas a politika! Márai Sándor, aki 1948-ban a magyarországi kommunista berendezkedés elleni tiltakozása jeléül az Egyesült Államokba emigrál és kis megszakításokkal egész életén át ott él, ma újra emigrációba, - ha nem is önszántából, - de szellemi emigrációba vonul. Hallani, hogy az új színház műsorára tűzte: A gyertyák csonkig égnek c. írásából készült darabot. Skandalum’ hangzik tőle a színházi, na és a politikai élettér. Az Amerikai Népszava szájára vette és telekürtölte vele Amerikát, miszerint egy nyilas magyar színházban nyilas darabot akarnak kreálni Márai művéből. Az 1942-ben megjelent mű tartalma, mondanivalója igazából a barátságról, az árulásról, két ember kényszerek alkotta viszonyáról szól. A hűségről, egy világrend széthullásáról és annak két monologizált szereplőjéről, az ő élettörténetükről, a kor életükre kiterjedt hatásáról szól. Henrikről a született és vérbeli katonáról, a „ tábornokról” valamint egy ugyancsak, ám csak a körülmények kikényszerítette katonáról, de egyébként egy velejéig művészről, igazi humanista emberről szól. A mű nagyszerűsége abban rejlik, ettől lett világsiker, hogy monologizált regényalakjai ellenére is fenn tudta tartani a feszültséget az érdeklődést az olvasóban. Nos, az ebből színdarabra vitt változatott vette szájára az Amerikai Népszava, és a mai magyar baloldal, s vele együtt a magyar  liberálisok nagy része.

Felteszik a kérdést: hogy tudnának ebből elfogulatlan darabot készíteni egy olyan színházban, aminek a vezetése fasisztoid eszméket vall, sőt repertoárjában olyan szerzők darabjai is megtalálhatóak, mint Csurka István, Wass Albert, vagy a nemrég nyilasnak kikiáltott Nyírő József. Ungvári Tamás aki a Milla’ tüntetésen magából kikelve támadta a jelenlegi kormányt, nem olyan sok évvel ezelőtt Márai emlékére rendezett San Diegoi ünnepségen az alábbi módon érvelt…” Márai egyik naplójegyzetében paradox módon a honvággyal magyarázta Magyarországról való elmenekülését. "Egy tisztességesebb, öntudatos Magyarországra vágyott, és azt helyben nem találta, így aligha volt más választása, mint elhagyni a bolsevizálódó Budapestet"

Megemlíteném: Márai 1988-ban sokak kérésére, valamint a MTA, és a Magyar Írók Szövetsége kérésére sem engedélyezte műveinek újrakiadását Magyarországon, és a hazatérésről szóló kéréseket is kategorikusan elutasította. 1989-ben fegyverrel vetett véget életének.

3 unokája maradt utána, akiket a mostani gátlástalan politika felhasznál, nevükkel fémjelezve a „világméretű” tiltakozást. Hogyan és honnan is érthetné meg aDél-Kaliforniában élő: Jennifer Marai Bazzel, Lisa Phillips és Sarah Marai, hogy mi zajlik nagyapjuk emléke és szellemi hagyatéka körül.

Az újszínháznak és annak vezetőségének egyetlen bűne van az Amerikai Népszava szemében. Dörner Györgyöt Orbánék nevezték ki, és ez ugyanakkor Márai pechje is.

Mit mondhatna, mit kérdezhet ilyenkor az irodalmat,- megmondó emberek véleménye és iránymutatása nélkül - szerető ember? miért?...miért?